Vége a nyárnak és úgy tűnik végérvényesen vége a "Balatoni szezonnak" is. Jobb is így. Az elmúlt években a Balaton a magyar tengerből visszaváltozott kedves pannon tóvá. Tiszta a vize, kihaltak a strandjai, a környező szőlőkkel és erdőkkel tarkított hegyek és dombok bicikli- és gyalogtúrákra csábítanak. Akár borkóstolókkal egybekötve! Amire a napsütéses szeptember sokkal ideálisabb, mint az esős július.

A Balaton-felvidék és a Káli medence, augusztus 20-át követően szinte teljesen kihalt vidékek, így nem kell attól tartanunk, hogy autókonvojok kerülgetik a biciklizők tömegeit az alsórendű utakon, vagy kirándulók népes csapatába ütközünk az erdőben. A dolog hátulütője, hogy a vendéglátóhelyek jó része bezárt, a szálláshelyekkel ugyan nem lehet gond, de elfogadható éttermet nehezen találni. (Igaz ez utóbbi a nyári főszezonban sem könnyű!)

A magunk részéről kétszer kettő kipróbált túraútvonalat javasolnánk, mindkettő bejárható biciklivel, autóval sőt az utóbbi gyalog is. A túrák jutalmaként azonban három borászatot is ajánlunk, melyeket érdemes felkeresni – a szüreti időszakra való tekintettel mindenképpen előzetes egyeztetés alapján.

Az egyik kiindulópont Balatonfüred, illetve a várostól 4 km-re található Balatonszőllős lehet. Szállást, éttermet Füreden többet is találhatunk, mi szőlőhegyektől körülvett Szőlősön az Éva Házban szálltunk meg, bátran merjük ajánlani. Mi tehát innen indultunk biciklitúrára. A kisebbik kör mindössze 15 kilométer érdemes azonban Pécsely felé elindulni, mert így visszafelé a Tótvázsony és Balatonszőlős közötti meredek szakaszon végig gurulhatunk. A kör tehát Balatonszőlős – Pécsely – Tótvázsony – Balatonszőlős, az út hol erdőben, hol présházakkal teleszórt szőlőültetvények között vezet, dimbes-dombos tájon, azaz időnként felfelé is kell tekernünk. A táj barátságos, a falvak megkapóak lassan, nézelődve sem lehet hosszabb a túra 2-3 óránál. Lehet azonban hosszabbítani, ekkor a pécselyi emelkedő után nem Tótvázsony, hanem Barnag felé kell fordulni és Vöröstó, Mencshely, Óbudavár, Dörgicse, Vászoly érintésével gurulhatunk vissza Pécselyre, majd onnan Szőlősre. Aki jobban meg akarja ismerni a Balatonfelvidéket, annak mindenképpen ezt a 30 kilométeres túrát ajánljuk. Vöröstón és Barnagon az volt az érzésünk, hogy nem is Magyarországon vagyunk, olyan mintha a két falu felett nyomtalanul múlt volna el 50 év. Szinte kivétel nélkül karakteres régi házak, melyeket az elmúlt években elkezdtek stílusosan felújítani. Óbudavárt elhagyva gyönyörű kilátás van a Balatonra, így a szőlők helyett egyre több helyen vadi új parasztházak díszlenek. Látni szépen karbantartott ültetvényeket és sok-sok elhagyottat, romosan is hangulatos régi házakat és még több eladó vikendházat. Ez egy hosszabb túra sok-sok emelkedővel, azért csak gyakorlottaknak ajánlott, különösen, ha még a borkóstolókat is biciklivel kívánjuk abszolválni. Aki a Balaton északi partjára indul bort kóstolni, annak mindenekelőtt azzal a gondolattal kell leszámolnia, hogy a jó és drága bor csak vörös lehet. Errefele nagy száraz fehérborokat kóstolhatunk. Füreden illetve Csopakon egy mástól 5 kilométerre két borászatot ajánlanánk, az egyik a Figula családé Füreden a Vöröstemplom felett, ahol a fajtán van a hangsúly. 6-8 fajtát dolgoznak fel, boraik, illatosak, zamatosak, határozott fajtajelleggel. Mindenki kiválaszthatja a kedvenc fajtáját, csak azért, hogy a Jásdi Pincénél újragondolja ezt az egész kérdést. Csopakon az egykori Ranolder Villában kialakított pincészetnél ugyanis nem a fajtákon, hanem a termőhelyen van a fő hangsúly. Kevesebb fajtával dolgoznak – főképp olaszrizlinggel – viszont több dűlő borát is külön palackozzák. Ezek a borok vastagok, tömények, határozott ásványossággal és a hordós érlelés ízjegyeivel. Sokakat meglephet, hogy csúcsboruk egy olaszrizling – furmint házasítás.

Szintén az ásványosság dominál a Monostorapátiban termelő Tóth Sándor boraiban. Ez azonban már egy másik túra, a Káli medencében járunk…