Magyarországon még csak most kezd kialakulni a borok eredetvédelmi rendszere. Maga a szó, hogy eredetvédelem és a mögötte lévő fogalom sok félreértésre ad okot. A legtöbb európai nyelvben ezt a fogalmat az ellenőrzött származásmegnevezés szókapcsolattal jelölik, tehát az európai gyakorlatban az eredetvédelem a származási hely megnevezésének védelmét jelenti. Például azt, hogy milyen borok viselhetik címkéjűkön az egri nevet, ez utóbbiról három neves egri borász véleményét kérdeztük.

Gál Lajos - Egri Borászati Kutatóintézet

Gál Lajos, azt hangsúlyozta, hogy a bor eredetvédelem – ezen belül a földrajzi megnevezések használatának átláthatóbbá tételének – célja az, hogy a jó minőségű borok piacra jutását megkönnyítse, piaci lehetőségeit kiszélesítse. A cél az, hogy rövid időn belül minden egri megnevezésű bor védett eredetű bor legyen, így csak védett eredetű bor viselhesse az egri nevet. Gál Lajos szerint azonban az egri nevet jó lenne néhány borra korlátozni. (Ezt megkönnyíti, hogy az új ültetvények termőre fordulásával átalakul a fajtaszerkezet a közeljövőben.) Elvileg a legjobb megoldás az lenne, hogy a vörösbort adó szőlőkből mindössze három bor Egri Siller, Egri Vörös és Egri Bikavér jelenne meg egri névvel. Egerben mindig sok fajta volt, de háromféle házasítással elvileg ez kezelhető lenne. Ráadásul így a Bikavérben a hagyományos fajták nagyobb szerephez juthatnának. Gál Lajos szerint azonban ezt a javaslatot mégsem érdemes előterjeszteni, mert ez egyelőre ellentétes a termelők egy részének piaci érdekével, hiszen sokan úgy vélik, hogy ma a fajtanévvel ellátott borok keresettebbek, márpedig a stratégiáról a termelők közösségének kell döntenie.

Gál Lajos fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy az eredetvédelem célja borok földrajzi és technológiai eredetének, valamint minőségének garantálásával a piacra jutásuk támogatása, az eredetvédelem alapja viszont nyilvántartási rendszerek, úgynevezett kataszterek felállítása és a termelés szabályozása hiszen csak így érhető el, hogy a fogyasztó jó minőségű, megbízható, egri karakterrel bíró bort tudjon levenni a polcról. Éppen ezért, amíg a termelést a szőlőtermesztéstől a borkészítésig nem sikerül megfelelően szabályozni és az ellenőrzést független intézményrendszerrel működtetni, addig a leghatékonyabb kontroll a borok érzékszervi bírálata, aminek természetesen Egerben kell megtörténnie. Az eredetvédelmi rendszer egyik fontos sarokköve a palackozás is. Gál Lajos fontosnak tartja, hogy a védett eredetű borok borvidéken belüli palackozása is az európai gyakorlathoz hasonlóan a szabályozás része legyen, a minőség védelme ugyanis csak így garantálható.

Gál Lajos előadása - A Felvidéki borrégió, mint lehetőség

Dr. Pók Tamás - Pók Polónyi Pince – Monarchia Kft.

Pók Tamás szerint a régiót csak akkor szabad létrehozni, ha azon belül a kisebb egységek falvak, dűlők is megjelenhetnek önálló szabályrendszerrel rendelkező termőhelyként. Egy földrajzi nevet azonban csak egy kategóriához szabad használni, nem jelölhet ugyanaz a földrajzi név tájborokat és minőségi eredetvédett borokat is. Pók Tamás sem a Felvidéki sem a Felső-Magyarországi régió megnevezést sem tartja túl szerencsésnek. (A régió nevekről és a régiós szabályozásról lásd Eger régió – Eger borvidék című írásainkat.)

A legnagyobb dilemma, hogy jelenleg a minőségi bor, tájbor asztali bor megnevezéseknek nincs súlya, jelentősége, a legtöbb bor sajnos minőségi bor kategóriában kerül a piacra, ezért először a szabályozásnak ezt az elemét kellene újra gondolni.

Pók Tamás úgy véli, hogy addig, amíg például a bikavér megfogalmazásáról - beleértve a fajtákat, a termelési módot és a készítési technológiát - nincs konszenzus a borvidéken az egyetlen lehetőség, hogy kóstolással döntsenek a névhasználati jogosultságról. A superior kategória éppen azért alakult ki, mert a legjobb borokat a jelenlegi törvényi szabályozás által meghatározott feltételek között nem lehetett megkülönböztetni, többek között azért sem mert nem működik a klasszifikációs rendszer, ami a termőhelyek alapján jelölné ki a magasabb minőséget. A superior bikavér kérdése igazán akkor volna aktuális, ha a normál bikavér alapjait már megteremtették. A superior bikavér kialakításával - Pók Tamás szerint - a piramis közepén kezdtek el építkezni, miközben a bikavér arculatának megtervezésével még tartoznak a fogyasztóknak és a szakmának. Ugyanakkor fontos, hogy azok is megtalálják helyüket a rendszerben, akik az olcsóbb borok iránti piaci igényt akarják kielégíteni, ennek a kategóriának kell adnia a piramis alapját.

Pók Tamás fontosnak tartja, hogy az Egri Borvidék északi fekvésének köszönhetően sajátos klímával rendelkezik, ami jellegzetes, egyedülálló vörösborok termelését teszi lehetővé, melyek karakterét az őshonos és világfajták házasításával még jobban ki lehet emelni. Az eredetvédelmi rendszer kialakítása során ebből az adottságból kell kiindulni.

Dr. Lőrincz György - St Andrea Pincészet

Lőrincz György kiemelte, hogy a szabályozás újra gondolásakor az egyik legfontosabb érték, amit szem előtt kellene tartani az a kisebb területi egységeken megvalósított klasszifikációs rendszer lenne, de erre a közeljövőben nem sok esélyt lát. Fontos lenne meghatározni, hogy mely területekről szüretelt szőlőt lehet a régió, melyet a borvidék és melyet egy-egy falu vagy esetleg dűlő név alatt forgalomba hozni. Ezt követően lehetne a területi egységeket és a bort, azaz az adott területet az ahhoz legjobban illeszkedő fajtákkal összhangba hozni. Lőrincz György szerint a magyar osztályozási rendszer, amely egyszerűen a mustfok alapján sorolja – asztali, táj, minőségi – kategóriákba a borokat nem kellően kifejező. Ráadásul nehézseget okoz a fogyasztói körben, hogy nagyon sok olyan bor, mely a meghatározott termőhelyről származó minőségi bor nevet viseli, igen szerény érzékszervi erényekkel bír és nagyon alacsony áron kerül forgalomba, ami miatt a minőségi bor kategória igazából nem jelent többlet értéket. Tájborral megjelenni például egyáltalán nem lenne “ciki”, ha a minőségi bor egy sokkal magasabban pozícionált kategória lenne.

Lőrincz György is úgy véli, hogy amíg ez az eredetvédelmi szabályozás a hozzá tartozó szigorú és állandó ellenőrzési rendszerrel együtt nem alakul ki teljesen, addig az Egri Bikavér tekintetében a legfontosabb kontroll lehetőség - a hegyközségi adminisztrációs igazolások mellett az érzékszervi minősítés. Ha a jó a bor akkor mondhatjuk, hogy ez egy jó egri bor, és ez a legfontosabb, fogalmaz a neves borász. Persze a jelenleginél sokkal szigorúbb hozamkorlátozást borvidéki szinten felvállalva kialakulhatna egy a borvidékre, az Egri Bikavérre jellemző stílus, melyet idővel a szőlőfajta kör szűkítésével tovább lehetne csiszolni. A fajták szűkítését azonban nehezíti, hogy az elmúlt években Egerben lezajlott telepítések egy jelentős részénél - a gazdák és a hatóságok - nem voltak eléggé körültekintőek a fekvések, a fajták és a művelésmódok kialakítása tekintetében.

Lőrincz György szerint a jövőben a telepítéseknél már egy szűkebb körből szabadna csak válogatni. A kékszőlők közül elsődlegesen a kékfrankost, a pinot noir-t , míg a fehérek közül az olaszrizlinget, a szürkebarátot, és a chardonnay-t, javasolja.

A leányka egy érdekes bor, ugyanis az Egri Leányka a borvidék hagyományos fehérbora a név ismertsége és presztízse sokkal jobb annál, mint amire egy átlagos évben a fajta valójában képes, ezért meg kellene fontolni, hogy nem lenne-e kommunikációs szempontból sikeresebb az Egri Leányka név alatt inkább egy fehérbor házasítással megjelenni, amivel újabb piacokat is nyerhetnének.