Néha megfeledkezünk erről a nagyszerű évjáratról. Talán mert az előző két nagy év (1999 és 2000) csillogása mágnesként vonzza a borszeretők érdeklődését, és kevesebb figyelem jut ennek a kevésbé egyöntetű minőséget adó év szépségeinek.

A kezdetek igen bíztatóak voltak. A szőlő rendkívül korán kezdett érni. Azt hittük, hogy a koraiságban a 2000-es év teljesen egyedülálló lesz, a 2002 azonban túlszárnyalta azt. (Akkor még nem tudtuk, hogy lesz 2003 is!) Már a rügyfakadás is korai volt, április közepén kezdődött. Majd a forró és száraz nyár gyorsan érlelte a szőlőt, így a furmint már július végén, a hárslevelű augusztus elején kezdett zsendülni. Augusztus végére már vígan csipegettük a szőlőt.

A nyár végi és szeptember eleji kevés csapadék és a reggeli ködök lehetővé tették a botritisz megtelepedését a már érett szőlőszemeken. Beindult a bogyókon az aszúszodás a botritisszel finoman átszőtt szemeken, a száraz, napos szeptemberi idő tökéletes töppedést eredményezett.

Az aszúszemeket a borvidék déli részén már szeptember elején elkezdtük kiválogatni. Az aszúszemek minősége minden várakozásunkat felülmúlta: nemcsak egyszerűen gazdag, hanem finom, elegáns ízű, botritiszes, erősen töppedt szemek voltak, élénk savtartalommal.

Szeptember végével azonban az addigi száraz idő egyre változékonyabbá, esősre fordult, aminek kezdetben örültünk, remélve, hogy az esők egy újabb aszúszem nemzedék kialakulását eredményezik. Valóban, a botritisz az előzőnél sokkal erőteljesebben telepedett meg a szőlőszemeken, de már vártuk az esős idő végét, hogy a bogyók betöppedjenek. A csapadékos idő azonban egészen november elejéig kitartott, így újabb szépen töppedt aszús nemzedék kialakulására már csak kevés helyen volt esély. Az októberi, november eleji szüret kitűnő szamorodnis fürtökkel ajándékozott meg bennünket, erőteljes, de tiszta botrytis szőtte be a bogyókat. Ebből az időszakból szüretelt édes borok már lágyabb struktúrával és savakkal bírtak.

A nemes rothadás különböző arcát mutatta a szüret folyamán, így rendkívül színesek lettek a borok. Ma már a piacon nem igazán fellelhetők, de biztosan él emlékezetünkben egy kitűnő száraz boros évjárat is. Szeretjük ezt az évet is, hiszen ha összességében nem is érte el a 99-es és 2000-es magasságait, nagy borok születtek, melyek különösen alkalmasak voltak a különböző termőhelyek mineralitásának megfogalmazására.