Tokaji név említésekor a borkedvelőnek inkább a nemes, édes Tokaji bor jut eszébe, amelyet az étkezéshez társítva, azt az étkezés elején aperitifként, néhány előételhez vagy a befejezéskor desszertekhez társítva töltünk poharakba. Ugyanakkor a modern gasztronómia gyakorlatát követő vendég és az őt segítő sommelier az étkezés fő fogásaihoz mindig száraz bort keres. Ezt a látszólagos ellentmondást oldja fel a tokaji nagy száraz bor, amely hozzásegít ahhoz, hogy Tokaj bora a mindennapok vagy az ünnepek étkezésekor akár többször is a poharunkba kerüljön, mindig a legjobb párosításban, szép harmóniát alkotva az étel a bor és az alkalom között.

A száraz borok készítése a történelem folyamán mindig nagy jelentősséggel bírt a Tokaji borvidéken. Több száz éve a bortermés több mint felét száraz tokaji borok adják, amelyeket régen „ordinárium” névvel illettek.

„Midőn az idő töppödt szőlő alakulásának nem kedvez …, legjobb közönséges -ordinári- bor szüretik”

Nagyon érdekes, hogy ebben az időszakban maga a művelt nemesség is vinum ordinárium-ként emlegette ezeket a borokat. Az ordinárium elnevezése a XIX. század utolsó negyedében egyre jobban eltűnik, hiszen maga a szó pejoratív jelentéstartalommal vegyül és helyette „asztali bor vagy pecsenyebor” elnevezés volt használatos.

Napjainkban a száraz tokaji borok minőségének változása összecseng a modern gasztronómiai kultúra kihívásával. A jó étterem, egy jó étkezés elképzelhetetlen kitűnő, szép egyensúlyokkal rendelkező száraz, fehérbor nélkül.

Milyen adottságok teszik alkalmassá Tokajt nagy, fehér száraz borok készítésére? Mindenekelőtt a kitűnő talaj, amely túlnyomó részben vulkáni eredetű kötött agyag talaj, óriási testet, nagy szerkezetet biztosítva a bornak, vagy kisebb részben lösz, vagy lösz és agyag keveréke, amely csodálatos finomságot, selymes karaktert nyújt. Az egyedi klíma, ahol a mérsékelten meleg nyári nappalok, a hűvösebb éjszakák együttesen lehetővé teszik a szép, kerek savak megtartását, a változatos, kitűnő aromák kialakulását. A tökéletes érettséget elérő, kitűnő szőlőfajták, legyen az Furmint, Hárslevelű, Zéta, Sárga Muskotály, Kövérszőlő, de akár származhat a bor kísérleti remek fajtákból is, mint pl. a Tarcal sorozat. Nem beszélve azon kiváló területekről, amelyek megőriztek még a filoxéra vész előtti időkből néhány Furmint változatot.

Több száz év kifinomult borkészítési gyakorlata ötvöződik a tokaji borvidék legjobb termelőinél a modern borászati tudomány és technikai eredményeivel megfelelve a korszerű gasztronómiai elvárásoknak.

A változatosság mellett két fő irány figyelhető meg a tokaji száraz borok esetében. Az egyik finom, friss, üde és zamatos borokat ad, amelyekben megtalálható a talaj, a fajta és a finom borkészítési eljárások harmonikus megjelenése. A másik vonal, amely tökéletes érettségben lévő szőlőből kiindulva, a Furmint szőlőfajta nagy fehérbort adó tulajdonságára helyezi a hangsúlyt, mesteri módon felhasználva az erjesztés, főként a fahordós érlelés és a seprőn tartás és felkeverés évszázados gyakorlati elemeit, annak érdekében, hogy egy kitűnő, gazdag, hosszú és komplex ízű nagy fehérbort helyezzen az asztalra.

Mindkét borászati filozófia bora kitűnően illeszthető az étkezések fehér húsból készült fő fogásaihoz, különösen a halakhoz és a finom sültekhez. A fő fogások mellett akár aperitifként is jó érzéssel javasolhatóak ezek a borok és nagyon szép harmóniát mutatnak a közkedvelt salátákkal a lágy, félkemény sajtokkal való párosítás során.