Több eredetvédelmi kezdeményezés is elindult idén ősszel a Tokaji borvidéken. A Védett Eredetű Bor (VEB) kategóriát megteremtő 2004 törvénymódosítás a borkülönlegességként definiált tokaji borokat, azaz a szamorodnit, a máslást, a fordítást, az aszút, az aszúeszenciát és az eszenciát a törvény erejénél fogva védett eredetű borrá minősítette.

Csakhogy a magyar bortörvény nem a termőhelyek, a védett eredetmegnevezések logikájára épül. Tokajjal kapcsolatban továbbra is a nagyüzemekre szabott korábbi szabályozási logikát követve a készítési módot, a minimális mustfokot – meglehetősen alacsonyan - és az érlelési időt szabályozta, a termelési hozamot nem tette szigorúbbá, mint a minőségi borok esetében és nem igyekezett megteremteni a borvidéken belüli termőhely megnevezések rendszerét sem, pedig erre Tokajban egyre nagyobb igény mutatkozik.

Ráadásul a törvény a klasszikus eredetmegnevezéssel teljesen ellentétes logikát követ, hiszen a tokaji borok egy részét védett eredetű borrá nyilvánította, miközben meghagyta annak a lehetőségét, hogy nem védett eredetű borok is tokaji eredetmegjelölést használjanak. Tokaji furmintok, hárslevelük, muskotályok, illetve cuvée-k is viselhetik a tokaji nevet, minőségi borként. Teljes joggal persze, hiszen meglehetősen furcsa lenne, ha a tokaji termőhely szépségeit megmutatni képes száraz vagy késői szüretelésű tokaji borok nem használhatnák ezt a megnevezést. De az eredetvédelem logikájától szokatlan, hogy két borkategória is azonos földrajzi megjelölést használjon. Hiszen a klasszikus francia rendszer a földrajzi megnevezést védi, meghatározva, hogy mely termékek esetében használhatják a megnevezést azok a termelők, akik betartják a termék származásával és előállításával kapcsolatos előírásokat.

A klasszikus eredetvédelmi logika szerint – mely leginkább Burgundiában a termőhelyek klasszifikációjával teljesedett ki - minél jobban körülhatárolható, a nagy egységen belül kisebb termőhelyről származik egy bor, annál szigorúbb hozamkorlátozás vonatkozik a termelőkre – hiszen így jobban érvényesülnek a termőhely sajátosságai – és annál feljebb kerül a termék az eredetvédelmi „piramisban”.

Azóta, hogy három – négy évvel ezelőtt megjelentek a piacon a dűlőszelektált tokaji borok – főleg szárazak – igény mutatkozott a dűlő-klasszifikáció újbóli megteremtésére is. Már csak azért is, hogy a jogtalan dűlőnév használatot meg lehessen akadályozni és, hogy valóban csak az arra érdemes borok jelenjenek meg a piacon a presztízst adó dűlőmegjelöléssel.

Idén nyáron két kezdeményezés is elindult azzal a céllal, hogy a borvidéken belül a falu, illetve a dűlőborok hátteréül szolgáló klasszifikációs rendszert kialakítsák. Az első kezdeményezés Mádról indult el, Szepsy István nevével fémjelezhető, és elsődleges célja a mádi borok, a mádi termőhelyek ismertségének rangjának elismerése. A mádi eredetvédelmi egyesület arra számított, hogy szépen sorban követőkre találnak a tokaj-hegyaljai falvakban és így alulról építkezve épül fel a borvidék eredetvédelmi rendszere. Gyakorlatilag ezzel párhuzamosan indult el egy másik kezdeményezés a Tokaji Bormívelők Társasága Egyesület – melynek a Karádi és Berger Borászat tulajdonosaként e sorok írója is tagja – azzal a céllal, hogy borvidéki szinten alakítson ki dűlőbesorolást. Az egyesület alapítói fontosnak tartották, hogy ez a dűlőbesorolás történelmi alapokon nyugodjon – hiszen már a 18.század óta létezik dűlőkataszter Tokajban – ezért Bél Mátyás, illetve Szirmay Antal által dokumentált történelmi dűlőbesorolásból indultak ki. Míg a történelmi időkben az aszútermő képesség alapján sorolták be a dűlőket a most kialakítandó rendszerben a száraz borok alapján lehetne egy- egy dűlőt 6 évenként átminősíteni. A régi rendszert követve a dűlőket első, másod, illetve harmadosztályúként kategorizálják. Az aszú helyett azért lett a szárazbor a minősítés alapja, mert egy száraz borban sokkal erőteljesebben megmutatkoznak a termőhely jellegzetességei, hiszen nem fedi el az édesség. Az egyesület elnökévé Bodó Juditot választották az alapítók, a munka megkezdődött a 2006-os évjáratú borok készítésénél már érvényesülhet a szigorú hozamkorlátozásokat tartalmazó – de a tagok által a gyakorlatban eddig is önként vállalt – kontroll. Mindkét egyesület tervei között – igaz némileg eltérő tartalommal - szerepel egy újdonság a kert fogalmának bevezetése. A kert egy-egy birtok kiemelt egysége, mely feküdjön akár harmadosztályú dűlőben, a borász döntése nyomán megkülönböztetett figyelemben részesülhet.

A két egyesület között október végén tárgyalások kezdődtek, munkájuk és tevékenységük összehangolásáról, így minden esély megvan arra, hogy a hegyen létrejöjjön az eredetvédelem, kialakuljon a dűlőklasszifikáció rendszere. (Az elképzelésekről és az egyesületek megalapításáról valamint az újdonságnak számító területi besorolásról, a kertről részletesen ír Alkonyi László a Borbarát magazin 2006. téli számában.)

Továbbra is nyitott kérdés volt azonban, hogy mi lesz a völgyben, azaz sikerül-e felállítani egy követelményrendszert, ami felett minden tokaji bor, tehát a száraz borok és késői szüretelésűek is használhatják a tokaji neved és átkerülnek az eredetvédett kategóriába, illetve azok a borok, melyek nem képesek teljesíteni ezt a szintet azok ne is kerülhessenek tokaji néven forgalomba. A jelenlegi szabályozás ugyanis túlságosan megengedő, egyrészt közel 150 mázsás terhelést engedélyez, ami egy széles sorközű ültetvényen akár 4-5 kg is lehet tőkénként. Másrészt megengedi a must cukorral történő javítását, ami több szempontból is aggályos és nehezen kontrollálható.

A megoldást a Tokaj Renaissance Egyesület javaslata jelentheti. Az egyesület elnöke Mészáros László a Disznókő ügyvezető igazgatója egy tervezetet terjesztett a Borvidéki Hegyközségi Tanács elé, melynek értelmében minden tokaji megnevezésű bor eredetvédett kategóriába tartozna, amihez a termelőknek két feltételt kell teljesíteni a hektáronkénti terhelés nem haladhatja meg a 100 mázsát és semmilyen formában nem szabad cukrot és sűrítményt felhasználni a borkészítés során. A javaslat szerint nem lenne kötelező a fajta megnevezése, elég lenne annyit írni a palackra, hogy tokaji száraz bor illetve tokaji késői szüretelésű édes bor. A kategóriák száma is csökkenne a válogatott szüretelésű és töppedt szőlőből készült helyett csak a késői szüretelésű maradna meg. Amennyiben a Borvidéki Hegyközségi Tanács elfogadná az előterjesztést egyszerűbbé válna a dűlőklasszifikációs rendszer kialakítása is, a hatályos törvény szerint ugyanis amíg a tokaji furmint nem eredetvédett bor, nem lehet védett eredetű furmint bort forgalomba hozni dűlőmegnevezéssel. A javaslatok megszülettek, a döntés a Borvidéki Hegyközségi tanács kezében van. Pozitív döntés esetén Tokaj egy nemzetközi sikersztori előtt állhat. Nem biztos, hogy első nekifutásra pozitív döntés születik.