Kevés szebb dolgot tudok elképzelni egy jól sikerült borkóstólónál direkte a vincellér pincéjében. Ez hatványozottan igaz, amikor az egész palettát végig tudod kóstolni és esetleg bele tudsz kóstolni néhány korábbi évjáratba is. Ennél aztán már csak egy szebb dolog van, ha ezt az aktuális évjárat során többször is meg tudod ismételni és részese lehetsz annak a csodálatos élménynek, ahogy a must átalakul a teljesen kiérett borrá.

Ha szerencséd van, olyan értékteremtésnek lehetsz a tanúja, mely ritka mai életünkben. A természet az emberrel karöltve megmutathatja a legszebb oldalát. És ez független az évjárattól. Meg kell tanulni nem csak a jó évjáratokért lelkesedni. A gyengébb évjárat a vincellérnek olyan mint a beteg gyerek, sok törődést igényel és embertpróbáló munka. Itt derül ki igazából a vincellérnek a szőlőtermesztésben mutatott alázata, szakértelme. Ilyen élmények gyűjtéséhez nem kell feltétlenül nagynevű pincészetbe menned, sőt egy kis pince esetében kézzelfoghatóbb a bor mibenlétének megértése, és jobban visszakövethető a megtett lépések sorrendje.

Nekem ilyen szerencsém volt múlt pénteken, amikor egy kedves helyi kollega meghívott (meghivattam magam?) a nyakas-hegyi pincéjébe tesztelni a jelenlegi állapotot. Hasonlóan hozzám, vakló módjára vágott bele a szőlészkedésbe. Hat éve minimális tapasztalattal felvértezve telepített szőlőt hasonló délkeleti kitettségű kis parcellán, mint az ényém. Különbség annyi igazából, hogy míg az én területem a szőlőhegy tetején található, az övé közvetlenül a falu fölötti első dűlők egyikén, úgy 70-80 méter tengerszintfeletti magasságban.

Ami azonban igazán különleges, hogy ő a helyi hagyományoktól eltérően inkább a vörösben gondolta megtalálni a helyes irányt. Így hát telepített Kékfrankost, Cabernet Sauvignont, Merlot és Cabernet Franc-t. Azért fehérből is került egy sor, mégpedig Pinot Blanc. Hát az évjáratokkal eddig igazából nem volt szerencséje. 2004/2005 nem volt éppen bíztató alap megérteni a telepített szőlők potenciálját. De hát a 2006-os évjáratban azért úgy látszik lehet már jobban is bízni.

Na de menjünk vissza a pincébe, mely a telepítéskor került felújításra. A présház az úgy ahogy rendben volt, de a pince már beomlott és újra kellett rakni. A megoldást a kisméretű bontott tégla jelentette, melynek felhasználásával egy 8*3 méteres igen helyre kis boltíves pince került kialakításra. Amikor lenn voltunk akkor 10 fokot mutatott a kihelyezett mérő, 75%-os páratartalommal, tehát ideális a bor erjesztésére-érlelésére. Áramot nála még nem lehet bekötni, úgyhogy kellemes gyertyafénnyel megvilágított kis szentéllyé vált a pince, megfelelő környezetet teremtve az aktushoz.

Szőlőről még annyit, hogy akkurátusan mindegyikből 100 tőke van egy sorban, úgy 1 méteren tartott ívelt szálvesszős metszéssel művelve, mely vesszőkön a gazda kb 10 rügyet hagy meg a metszés után. Ez egy igen érdekes kisérlet is, hiszen az azonos művelési mód miatt csak a fajta határozza meg a hordóban levő borok közti minőséget. A szőlő október végén lett szüretelve 19 és 20,5 közötti cukorfokkal. Csumájuktól kézzel elválasztva a vörös anyag tíz napig maradt a cefrén. Mára egyszer lettek fejtve és derítve a borok.

Naszóval a borok kóstolása végre. Egy kakukktojással kezdtünk, mert a gazda vett 300 kg cserszegi fűszerest is a budakeszi tangazdaság területéről. Erről sok jót már nem könnyű mondani, mert az egészséges fogyasztás miatt törve van a hordó folyamatosan és már fáradt, oxidációs jegyeket mutatott. De tudjuk, hogy mindig felfele mutat a minőség egy kóstolási sorban!

Pinot Blanc (teli hordó) már igazi szép újbor, fajtához illő szép savakkal, kevés díszítő jeggyel, de karakán összhatással. Olyan férfias fehér bor. A vörösök kóstolása nagy élmény volt. Hihetetlenül más fázisban levőnek tűnt mind a négy fajta. A még egész vad és kócostól az erjesztés élesztős vonalán épp túllépőn keresztül egészen a már szép érés útján elinduló borig teljes volt a paletta.

A kékfrankos volt a kis kócos, tele beaujolais-s, vörösborokra jellemző újboros illatokkal. Élvezni még szinte nem is lehetett, volt benne valami zöld, nyers erő, savakakal melyek ugráltak mint a potméter kijelzői. Ez a fajta lett a legkevesebb tőkénkénti hozammal, úgy 1,5 kg-al szüretelve, ezért meglepő, hogy ő volt a legrendezettlenebb állapotban.

A Sauvignon volt tán érettlenségében a legközelebb a kékfrankoshoz, de itt már inkább az újboros gyümölcsösség, mintsem a zöld vadság volt az előtérben. Igéretesenek tűnt. Mint a Merlot, mely már letisztult benyomást keltett, szép málnás vonallal. Illatában viszont volt valami kis zavaró, elhalt élesztőkre utaló kis büdösséggel. De szerintem ez még biztos letisztul a borban. A Franc meg már most szép. Sötét színnel, kékes erdei gyümölcsökkel, erős savgerinccel méltó befejezése volt a körnek. Érdekes, hogy a Franc kétéves újhordóban pihent, hogy ez számít e valamit az érettség szempontjából azt nem tudom. De valahogy nem fér a fejembe, hogy tudtak ennyire különböző fejlődési szinten lenni a hasonló körülmények között kezelt borok.

Sebaj, remélem lesz esélyem 3-4 hónap múlva visszakóstólni őket. Nagyon kiváncsi vagyok, hogy egy érezhetően jó évjáratban tényleg sikerül e szép, vagy akár kivételesen szép vörös tételekkel is gazdagítani az Etyek-Budai borvidék eme erősen fehér fajtákkal dominált szegletét.

Kezdőszőlész

Kezdőszőlész további postjai saját blogján