Egyik legszebb zsigeri érzés, ha tudod hogy valami jóhoz igen jutányos áron jutsz hozzá. Az egyik legbosszantóbb meg az, ha egy ilyenről lemaradsz.

A torkos csütörtök programja is erre a zsigeri érzésre épít. Féláron étel-ital, minden mi szem szájnak ingere. A zseniális ötlet tavaly pattant ki valakinek a fejéből és a nagy sikerre való tekintettel, reméljük az idei tapasztalatokkal felvértezve is, hagyomány válhat belőle.

Torkos csütörtök egyébként mindig létezett, ilyenkor a hagyományok szerint - annak ellenére, hogy a húsvéti 40 napos böjt kezdetét jelentő Hamvazószerdát követően ünnepeljük - ismét szabad volt húst fogyasztani, sőt bizonyos területen a csütörtöki torkoskodás "kötelező" volt, már csak a farsangi maradékok elfogyasztása céljából is.

Tavaly lemaradtam róla, szívtam is a fogam rendesen. Ídén tehát most a balek érzést elkerülendő már két héttel ezelött lefoglaltam a környék tán legnívósabb éttermében, a budajenői Tante Susannéban egy négyszemélyes asztalt.

Nem mondom hogy nem szoktunk étterembe járni, de jó érzés volt úgy elindulni egy baráti házaspárral, hogy ma nem kell nézni az árakat. A helyszínen azért óvatosan megkérdeztem, hogy itt most ugye minden féláron van e (úgy hallottam van ahol szűkített étlap és csak étel van a programmban), de megnyugtattak. Különös melegség járt át, amikor kiderült a borok is gyakorlatilag bolti áron cuppanthatók be.

Én már koplaltam egész nap, mert minimum három fogást beterveztem magamnak. Lehetett volna négy is, de a meleg előételként hirdetett bazsalikomos kacsamell már elfogyott, így hát meg kellett elégednem egy sült kecskesajjtal zöld salátával körítve, borjúsült citromfüves-fokhagymás raguval és a kötelező Gundel palacsintával. Elveimmel ellentétben, de barátom unszolására egy muskotályos szilvóriummal kezdtünk (nem szoktam bor elött töménnyel nyitni), majd Nyakas Don Olivér 2005-ből és Gere-Weninger Phoenix 2002-ből kuvékkel kerekítettük le az estét. Mind az ételek, mind pedig a borok nagyon rendben voltak. Hangulat meg folyamatosan a tetőfokára hágott, úgyhogy nekünk nagyon bejött az egész.

Ja és a hab a tortán a számla, ami írd és mond 13,500 forintot kóstált négyőnknek úgy, hogy az asszony például libamájra vágyott és meg is szerezte magának.

Vésd be te is jövő ilyenkorra a naptárba! Sok elmulasztott lehetőségért kárpótolhat.

Kezdőszőlész

Kezdőszőlész további postjai saját blogján