Múlt hétvégi és a mostani hétvégi vasárnap is zseniális metszési idő volt. Hőmérséklet +10 celsius felett, visszafogott szél és előbukkanó nap (főleg ma). Be is tereltem a családot inklúzíve ügyesebb kezű nagyszülők a szőlőterületre.

A mai napon meg különösen káprázatos volt kijutni az egész hét taposómalma után a tiszta édenbe. Tudtam hogy rohadt sok meló vár ránk, de hát erre vártam egész télen (itt tán nem inklúzíve egész család).

Lelkesedésem azért lassanként ártagadt a családra is - bizonyos törkölyféle ébresztőital és rizling fröccs öblítő hatására - és belecsaptunk a lecsóba. Na mármost amikor másét kezded először művelni, akkor azért nem biztos hogy mindent onnan folytatsz ahol a tulaj abbahagyta, mégha mégoly tisztességesen művelte is a területet. A helyiek általában nem ismerik a hozamkorlátozást, nem is értik szükségességét, mert hát amit isten ad azt nekünk le kell szüretelnünk. Ez rendben is van így.

A gazda borát, akinek a szőlőjét elkezdtem művelni már régóta kóstolom, és 3-4 kg terhelés mellet is igen szeretem. Dehát én az isten áldása alatt azért picit mást értek mint a helyi gazdák többsége. Isten ide meg oda, a szőlő bizony egy öntörvényű növény. Az úgynevezett csúcsdominencia elmélet miatt nő mint a veszett fene a vesszők vége felé. Ha nem korlátozom, akkor meg csak nő és nő, hiszen hajtja a génje mint Andersenéknél az a valami a mesebeli paszujt.

Korábban már megpróbáltam mindenféle okosságokat összefoglalni a szőlőművelésről, de persze előben minden mindennek a hasmántja.

A most művelésbe átvett olaszrizling esetében is feltünt, hogy a gazda ugyan megpróbálta folyamatosan kétszemre, azaz két rügyre visszametszeni szőlejét minden tavasszal, de bizony a kordonkar mégiscsak nőttőn nőtt. És nem csak a kordonkar, de az úgynevezett termőalapok is, amiken az éves metszéseket végezték. Az eredmény ezért gyakran egy egyméternél hosszabb kordonkar és azon pedig égnek eredő úgynevezett szarvak, amiken minden évben a metszést végezték. Az én célom egy maximum 15 rügyes terhelés mellett egy lehetőleg szellős lombfal kialakítása. Ebbe a hosszú kordonkar és a hosszan kinövő termőalap szarvak nem férnek bele. Szóltam is mingyárst a tulajnak, hogy ez meg az, és itt hullik a venyige majd, de sztoikus nyugalommal rám bízta a szőlője sorsát.

Hát lelke rajta, én neki is indultam, na nem nagybaltával, de nagy ágvágó ollóval. A metsző- és kötöző brigád meg követett a megadott instrukciók szerint. Én a nagy ollóval kialakítottam a tőke jövőbeni arculatát, a többiek meg metszették két rügyre a maradékot. Após meg erősítette a kordont mint annó hőseink a várakat a törökök ellen. Ez néha a lélekpróbáló munka annak a naív léleknek, aki azt hiszi ha kordonkar nagy részét eltávolítjuk, akkor a szőlőnek sanyi. Mondhatom én hogy nem, mert egy idő után az levedlett bőr, és új ruhát kíván a királynő, de nem és nem hisznek nekem. Még az ősökhöz is százszor vissza kell menni, és meggyőzni őket, hogy a pusztítás ebben az esetben alkotás.

Nem mintha én életemben sokat metszettem volna. Tavaly próbába beáltam másokhoz néha, de most elöttem lebegett a cél és remélem sikerült közel kerülni hozzá. Ízelítőnek, illetve értőknek próbára két tőke képe elötte és utána.

Nem tudom mennyire sikerül átadnom a metszés brutalitását a képekkel, de higgyétek el, hogy öreg szőlőből is lehet fiatal fruskát nevelni ha megszabadítjuk a terheitől. Sokszor hallani errefelé is olyat, hogy én kivágom mert már öreg, pedig nem történik semmi egyéb minthogy logikátlanul túlterhelik a szőlőt.

Na oszt hogy én értek e hozzá? Nem tudom. De mindenképp szeretem, és ha szeretem akkor pedig nagyon foglalkozok vele, ha pedig nagyon foglalkozok vele akkor hiszem hogy szép lesz a szőlő és jó a bor. Most meg csak nagyon hasogat mindenem, és hiányzik egy körmöm, meg egyébként is k jól érzem magam. Megmetszettem életem első szőlőjét. Kell ennél szebb tavaszi nyitány?

Kezdőszőlész

Kezdőszőlész további postjai saját blogján