Benedek Elek A jó tanácsok című meséjében egy szegény legény egy öregembertől 20 éves hű szolgálatért három jó tanácsot kap ajándékba: “Az első tanácsom az, hogy ahol veszekedést látsz, menj onnét! A második tanácsom az, hogy a járt utat a járatlanért el ne hagyd! A harmadik tanácsom az, hogy a mai haragot mindig halaszd holnapra!” Ezeknek a tanácsok mentén közelíteném meg a Zwack Izabella Borválogatás és a Bortársaság szervezésében megtartott zártkörű rendezvényt, mellyel a magyar borkereskedelem két meghatározó szereplője elindította Tokaj… a járatlan úton című projektjét.

Az első tanács

Ahogy beteszem a lábam az Artemovszk 38 hajóra (bevallom: ez alkalommal először), érzem: nem lesz gond az öregember első tanácsának megfogadásával, nem kell nyomban visszafordulnom. Zwack Izabella és Tálos Attila személyében az említett rivális borkereskedő cégek vezetői, a projekten résztvevő 41 budapesti étterem képviselői, öt neves tokaji pincészetnek a borásza, a Molnár B. Tamás vezette szakácscsapat, valamint a sajtó szakavatott írói között nincs veszekedés, széthúzás. Sokkal inkább kiváncsi izgalom, izgalmas kiváncsiság. Olyannyira, hogy a nyilvános szereplésben tapasztalt Izabella izgalmában a résztvevő pincészetek bemutatásánál véletlen Újfalussy Szabolcsot köszönti a Gróf Degenfeld birtok borászaként… Az egybegyült társaság közös célját az Ipacs Géza grafikus által készített igényes brosúra soraiból olvashatjuk ki: “2007. október 11. és december 31. között egy sétára hívunk meg mindenkit, akinek van kedve elindulni a járatlan úton. 41 étterem kínálja a fenti pincészetek egy-egy borát, kedvezményesen, akár csak egy pohárral is és találkozhatnak még külön a borokra hangszerelt menüsorokkal is. Az út végén pedig reméljük, hogy a tokaji borok egy kicsit közelebb kerülnek mindannyiunkhoz. Meg a hétköznapjainkhoz.”

A második tanács

Szóval séta a járatlan úton. No, itt kezdetben bajban vagyok. Dilemmám nem csak az öregember tiltó szavaira vezethető vissza - előbb tisztában kellene lennem azzal, hogy mit is jelent egyáltalán az a járatlan út. Marketingfogás? Biztos, s ez nem is elítélendő, hisz borgasztronómiai termékekről van szó; de ez magában még nem kielégítő. Provokáció? Igen, ugyanis rövid beszédében Tálos Attila maga hangsúlyozza a provokatív elemeket, részben Champagne sikereire hivatkozva. Bevallom, tetszett az általa vázolt provokatív jellegű jövőkép: mi magyarok is reggel, pizsamában, még fogmosás előtt, slattyogjunk a fridzsiderhez, vegyük ki az előző esti aszút, s kortyoljunk belőle. Továbbfonva a provokatív gondolatokat: fogyasszuk az aszút nagy pohárból, lehetőleg aperitívként... Nos, a provokációnak is van létjogosultsága, általa olykor kényszerülünk átgondolni, átfogalmazni, átértékelni megszokott habitusokat, véleményeket. De önmagában ez sem merítheti ki a járatlan útat ill. az azon való elindulást. Pláne nem egy olyan országban, melyben (többek közt) a gazdasági helyzet miatt is rendkívül nehéz az igényes borkultúra fejlesztése. Ez utóbbi címszó azonban rámutat arra a harmadik elemre, mely a marketingen és a provokáción túl megvilágítja a járatlan út lényegét, sőt annak értelmét: a fejlesztendő borkultúra nélkülözhetetlen alkotóeleme a gasztronómia. S itt mélyen meg kell hajólnuk az A 38 hajón sürgő-forgó szakácscsapat előtt. Chapeau, Monsieur Molnár! Amit Molnár B. Tamás és az általa irányított szakácsgárda felvonultatott a Disznókő, Dobogó, Gróf Degenfeld, Oremus és Szepsy pincészetek borválasztéka mellé, feltehetőleg a világ bármely gourmettemplomában megállta volna helyét. Nehéz bármit is kiemelni ezek közül, így személyes izgalmas útkeresésem és párosítás-kísérleteim eredményeit szeretném a tisztelt olvasó elé tárni. Különösen jól és izgalmasan egészítették ki egymást a következő ételek, borok:

• Véres hurka gyümölcsökkel, ananász-lében főtt káposztával & Disznókő Hárslevelű 2006 (száraz)
• Garnéla rák, curry krémleves, mentahab & Dobogó Mylitta 2004 (k.sz. furmint)
• Sertés-császár, narancsmártás & Gróf Degenfeld Édes Szamorodni 2004
• Disznósajt, salotta hagyma, petrezselyemolaj & Oremus Mandolás Furmint 2005
• Grillezett vargánya-tatár és carpaccio & Szepsy Úrágya Furmint 2006

Igen, így már érthető és bevállalható a járatlan út: gazdak nemzetközi tapasztalatkinccsel, bődületes háttérismeretekkel, kifinomult ízléssel rendelkező embertársak segítségével merjünk új (bor)gasztronómiai dimenziókba lépni!

A harmadik tanács helyett

Ez a lépés azonban nem jelentheti azt, hogy most uccu neki hirtelen felszámolunk minden hagyománnyal. Nem kell száműzni a libamájat vagy a kéksajtot a konyháinkból ill. az éttermek étlapjairól, hanem rájönni, hogy például több fajta kéksajt létezik, s hogy sok esetben érdemes túltennünk magunkat a megszokott ún. tradicionális elkészítési módokon, recepteken. Nem vitatható, hogy a kóstolt borok nemzetközi mércével mérve is magas színvonala – az természetesen továbbra is türelmes munka tárgyát képezi, hogy a „világ” megszokjon például egy furmint vagy kövérszőlő ízvilágát – indokolttá teszi azok párosítását nem (kizárólag) hazai alapanyagokból készült inyencségekkel, mint például az ételsorban szereplő Szent Jakab kagyló, édeskömény, puy lencse... (Isteni finom volt!) Azonban talán ennél is izgalmasabb játék annak kiderítése, hogy regionális alapanyagainkból milyen méltó kísérő menűket vagyunk képesek a száraz ill. édes tokaji borok mellé varázsolni. S ha már esett a nemzetközi szó: ne kövessük el azt a hibát, hogy (ismét) más nagy borvidék alapján határozzuk meg saját magunkat, borvidékeinket. Villány nem Bordeaux, Eger nem Bourgogne - és Tokaj nem Champagne.

Végezetül pedig hangozzék el Zwack Izabella lelkesedő szavai: „Mától kezdve nincsenek tagok, hanem mi együtt vagyunk Tokaj a járatlan uton. Vivat Tokaj!” Ezt vegyük komolyan, de bővebb értelemben. Az év végéig tartó kampány során majd ki fog derülni, hogy a marketingértéken túl mennyire értékes borgasztronómiai úttörő munkát sikerült végezniük a főszereplőknek. Tokaj azonban nem csak öt birtokból áll, s számszerűsítést végezve hasonló párhuzamot vonhatunk a gasztronómia tekintetében is. Időnk – és természetesen pénztárcánk – függvényében tehát éljünk a projekten résztvevő 41 budapesti étterem által kínált lehetőségekkel. De adott esetben országszerte keressünk, vizsgáljunk meg nem az említettek közé tartozó gasztronómiai egységeket is, melyek borlapjai más tokaji pincészet kiváló borait is tartalmazzák. S ami talán a legfontosabb: merítsünk ötleteket, s gyarapítsuk, fejlesszük saját otthonukban mindennapi és ünnepi „borgasztronómiai” tapasztalatainkat, tudásunkat – ezeket majd más borvidékünk terméseire is kiterjesztve.