6 hete fejeződött be a szüret. Szombaton a Rizlingen kívül mindent lefejtettem és lekéneztem. Csak a Rizling nem adja be a derekát. Még mindig pötyög és kóstolva még érezni, hogy nem forrta ki a cukrát teljesen. Azaz még mindig nem szabad lefejteni. Persze erről már írtam korábban. De vajon világos e mindenkinek (engem beleértve), hogy mik azok a titokzatos erők, melyek a szőlő feldolgozása utáni lét borrá változtatják át? Magamból kindulva nem hiszem hogy így lenne. Ezért akit érdekel annak mostantól néhány bejegyzésben összefoglalom az alaptudnivalókat arról, hogy hogyan születik meg a bor. Kezdjük a tán legnagyobb titokkal, az erjedés folyamatával.

A szőlőből nyert mustból, spontán, minden emberi beavatkozás nélkül is egy más élvezeti értékű ital lesz. A mustban ugyanis elindul az alkoholos erjedés folyamata. A szüret utáni összezúzott cefre vagy a kipréselt must néhány óra múlva mozgásba jön, azaz az élesztőgombák enzimcsoportja (lásd ábra) megkezdi a cukor lebontását etilalkoholra, széndioxidra (szénsavra) és még egyéb járulékos anyagra (glicerin, borostyánkősav...). A bor tehát gyakorlatilag a szőlőben, mustban levő cukor alkohollá való erjedésével keletkezik. Érdekes viszont, hogy az alkohol csak mellékterméke a fenntebb már említett gombák szaporodásának, melyhez szükséges az a bizonyos cukor mint tápanyag. Másszóval a bor (illetve a borban található alkohol), az élesztőgombák anyagcseréjének mellékterméke. A gombák cukor által hajtott szaporodása addig tart, míg az utolsó gramm cukrot is fel nem falják. Utána elpusztulnak és lebomlanak az erjesztőedény aljába. Az élesztőgomba szapora fajta, a kezdeti köbcentinkénti 100-150 ezer példányból az erjedés csúcsán számuk már elérheti a százmilliót is. Ezt nevezem én sexualitásnak!

Az élesztőgombák orgiájuk során nem nagyon szeretik az oxigént, ezért lehetőség szerint minimalizálni kell az erjedésre kész anyag oxigénnel való találkozását (ez kisméretekben, hagyományos borkészítésnél persze nehezebb). Maga az erjedési folyamat lehet nagyon gyors, 4-5 nap de akár több hónap is. Sok mindentől függ, a felhasznált alapanyagtól, technológiától és hőmérséklettől is (melegebb környezetben hamarabb lezajlik, mint hidegben).

Nem lehet kétségbe vonni, hogy a mustnak borrá alakulását ezek a parányi gombasejtek okozzák. Ha a friss mustot palackba tesszük s a palackot bedugaszolva felforraljuk, és a dugaszt nem bolygatjuk,úgy az évek múlva is édes marad, nem erjed, s benne az előbb említett élesztőgombákat nem találhatjuk (hő hatására elpusztultak). Ha azonban az ily módon konzervált musthoz csak egy olyan tű hegyével nyúlok, melyet erjedésben levő musthoz érintettem, az erjedés rövid időn belül ezen is bekövetkezik s benne az erjedést okozó és élesztőnek nevezett organizmusok elszaporodnak.

De hogy kerül az élesztőgomba a szőlőlébe? Úgy, hogy az élesztőgombák a szőlő talajában élnek és onnan kerülnek a gyümölcsre, majd a feldolgozás során a pincébe. Természetes élesztőgomba azonban nem csak egyfajta létezik, vannak köztük barátok és ellenségek. Az ellenségek okozhatnak mindenféle betegséget (ami ellen kénezéssel lehet persze később védekezni), míg a barátok (borélesztő) indítják be a korábban leírt erjedési folyamatot. A természetes élesztőgombák fajtái különbözhetnek tájegységenként is, borvidékeknek meglehetnek a maguk jellegzetes élesztőgomba-fajtái. A természetes élesztők mellet ma már léteznek ún. fajélesztők is, melyeket laboratóriumban állítanak elő. Használatuk a borásznak nagyobb biztonságot nyújthat rizikómentes és kiszámítható erjedési folymattal, de el is veszi bizonyos mértékben a bor természetes fejlődésének varázsát is. A fajélesztő nélküli azaz természetes erjesztést spontán erjedésnek is nevezik, míg az ismert tulajdonságú fajélesztővel végrehajtott erjedésnek irányított erjedés a neve.

Szóval jelenleg az úgynevezett spontán erjedés az amin az én kis Rizlingem átesik. A must relatív magas 19 fokos cukortartalommal lett új hordóba eresztve, a pincében jelenleg pedig 10-12 fok van (relatív alacsony hőmérséklet), kénezést sem a cefre, sem a must még nem kapott. Ezek kombinációja adhatja azt a lassú és hosszú erjedési folyamatot melyben a bor jelenleg is leledzik. A hordó tetején kotyogó van (dugóba helyezhető, képen látható vízzel feltöltött kis eszközön keresztül bugyog ki a felesleges széndioxid), mely biztosítja az oxigéntől való elzártságot a bor feletti levegőrétegben kialakuló széndioxid párnával. Fontos azonban, hogy amint leáll az erjedés a bor azonnal kapjon egy fejtést és egy kénezést. De ez már egy későbbi folyamat azaz bejegyzés része.

Felhasznált források: Tamás Jenő: A tőkétől a pohárig, Maerz Árpád: A must és a bor egyszerű kezelése

Kezdőszőlész

Kezdőszőlész további postjai saját blogján