Tolnai Borvidék
A borvidék története:
A Tolnai borvidéket az 1998-es bortörvénnyel alakították ki, de az első 1893-as bortörvény a Szekszárdi Borvidéket Tolna megye teljes területében határozza meg, ezért ezt a borvidéket is méltán nevezhetjük történelminek.
A Tolnai Borvidék a 2003-ban megalakult Pannon Borrégió tagja a Villányi, Pécsi és a Szekszárdi borvidékkel együtt.
A borvidék kiváló adottságaira a legjobb bizonyíték, hogy a borvidék szőlő és bor termesztése korántsem mai keletű. Pontos ismereteink ugyan nincsenek a szőlő termesztés kezdetéről, de a mérvadó következtetések szerint sok évszázadra tekint vissza.
Először a kelták, majd a rómaiak honosították meg hazánk területén, így Pannóniában (a Dunántúlon ) a szőlőtermesztést.
Az Árpádkorban a szép számmal alapított apátságok mindegyikében megtalálhatjuk a jól művelt szőlőket, melyért sokat fáradoztak a bencés és cisztercita szerzetesek.
A török megszállás ezen a borvidéken is visszavetette a szőlőtermesztést. Az újrakezdés nyomán viszont jelentős területnövekedés következett be. A törökkor kereskedői többnyire Tolnán, a vidék borkereskedelmi központjában töltik meg palackjaikat vagy hordóikat, s a bor jól kibírja a szállítást is. A Dunán elhajózva többen emlegetik, hogy a szépen művelt dombok hazánk legszebb táját mutatják "mind rózsaligetes szőlők díszlenek".
A XVIII. században a megyébe települt németek tovább fejlesztették a helyi borkultúrát. A telepítő főurak, hogy megkössék a föld megmunkálásához szükséges embereket, a betelepülő németeknek szerződésbe foglalt kedvezményeket adtak. A telepesek 6 évig mentesültek a tized, a kilenced és a robot alól amennyiben szőlőt telepítettek. A bortermelés jövedelmező volt, mert termésüket csapszékben maguk mérhették ki Szent Györgytől Szent Mihályig.
A korabeli vélemények szerint a borvidék szőlőterülete a filoxéravészt megelőzően érte el a legnagyobb kiterjedését egész története folyamán. Az akkori szőlő és bor termelésben a vörösbor dominált. Feljegyzések tanúskodnak arról, hogy az uralkodó Kadarkának már 6-féle változatáról beszéltek. A filoxéra vész óriási károkat okozott ezen a borvidéken is. Az ellene való védekezésben a régió élenjáró munkát végzett. A próbálkozások legsikeresebb módjának a homokra történő telepítés bizonyult.
A világháborúk nyomán a szőlőültetvények újra tönkre mentek. Egybefüggő széles soros ültetvények a nagyüzemek létrejöttével honosodtak meg a borvidéken. A legrégebbi szőlőhegyek a római kortól, de a többiek is legalább az Árpádkortól megvannak a borkedvelők örömére.
Földrajzi elhelyezkedése:
Tolna megye csaknem egész területe, Baranya megye és Fejér megye déli része. Budapestről a 6-os úton közelíthető meg.
A borvidék központja a Mezőföld és Hegyhát találkozásánál, a megye geometriai közepén, egy festői szépségű kis faluban, Kölesden van. A község hagyományos borkultúrájára méltán lehet büszke, egyben lehetőséget teremt a borvidéki borok bemutatására is az egykori Mercy- kastély - régen Kismegyeháza - pincéjében, a Tolnai Borok Házában.
A Tolnai Borvidék, mely szinte körülöleli Szekszárdot, közel 3 ezer hektár szőlőt foglal magába. Három körzetéhez negyvennél több település tartozik.
Az északkeleti körzet központja Tamási. (Külső-Somogynak is hívják ezt a területet). Ültetvényei ugyanolyan jó minőségű termést biztosítanak, mint a szomszédos, hasonló adottságú dél-Balatoni borvidék. Túlnyomórészt fehér borok jellemzik a körzetet, a fajták zöme modern, jól eladható, ilyen az Olaszrizling, Chardonnay, Tramini. A Tamási körzethez 16 település tartozik: Aba, Felsőnyék, Hőgyész, Igar, Iregszemcse, Magyarkeszi, Nagyszékely, Nagyszokoly, Ozora, Pincehely, Seregélyes Simontornya, Szabadbattyán Szabadhídvég Tamási, Tolnanémedi. A Somogyi-dombság területén helyezkedik el, a körzet természetes határai a Kapos és a Koppány folyók valamint a Sió-csatorna.
A Tolnai körzet a Duna mentén található. Központja Paks. A körzethez 12 település tartozik: Bölcske, Dunaföldvár, Dunaszentgyörgy, Gyönk, Györköny, Kölesd, Madocsa, Nagydorog, Paks, Sárszentlőrinc, Tengelic, Tolna, a Mezőföld déli részén a Duna és a Sió csatorna alkotta háromszögben terül el.
Szekszárdtól délre fekszik a Völgységi körzet, igazi dombvidéki terület a Bonyhád-Baja útvonal déli oldalán. Központja Bonyhád. A körzethez 18 település tartozik: Aparhant, Bátaapáti, Bonyhád, Bonyhádvarasd, Duzs, Grábócz, Györe, Hidas, Izmény, Kisdorog, Kismányok, Kisvejke, Lengyel, ,Mórágy, Mőcsény, Mucsfa, Mucsi, Nagymányok, Tevel, Závod. A Mecsek-hegység északi előterében húzódik meg ez a szőlőtermesztésre kiválóan alkalmas táj.
A borvidék szőlészete:
A filoxéra előtt a borvidék jellemző tőke művelésmódja a fej művelés volt. Ebben a megújuló telepítések lényeges változást hoztak. A bakművelés kezdett elterjedni és a tőkék mellé karókat tettek támasztékul.
Az új telepítések jellemző sortávolsága az 1-1,2 m volt, a tőtávolság pedig 0,8-1,2 m között változott. A bakművelés nem volt szabályos, amely a metszés következetlen végrehajtásának köszönhető.
A széles soros, huzalos támaszrendszerű és magas művelésű szőlőtermesztés a nagyüzemek megjelenésének következménye. Az alkalmazott magas művelésformák változatosak. Kezdetben a Moser-féle magas művelést próbálták ki, amit a függöny és az ernyőművelés követett. A borvidék jelenlegi ültetvényeinek korösszetétele viszonylag megfelelő.
A borvidék ökológiája:
A Tolnai borvidék Tamási és Völgységi körzete a Dunántúl dombos - hegyes terület éghajlati körzetbe, s ezen belül többnyire a mérsékelten meleg - mérsékelten nedves éghajlati típusba tartozik.
Az évi középhőmérséklet 10,1-10,5 Co. Késő tavaszi és kora őszi fagyok ebben a régióban viszonylag ritkán fordulnak elő, s a jelentősebb károkat okozó téli lehűlések sem túl gyakoriak. Az évi napfénytartam 2050-2060 óra. Az évi csapadékmennyiség 600-700 mm. Az uralkodó szélirány az északnyugati.
A tolnai szőlők többnyire enyhe lejtésű, kedvező, délies kitettségű, védett domboldalakon, lankákon létesültek.
A borvidék legfontosabb és szinte egyeduralkodó felszíni képződménye és így leggyakoribb talajképző kőzete a lösz. A löszréteg vastagsága Hőgyésznél eléri a 70 métert. A szőlőültetvények kisebb részben (pl. Pincehely, Hőgyész, Duzs és Simontornya térségében) homokon települtek.
A borvidék lejtős területein nagy az erózió veszélye. A talajtakaró sokhelyütt már teljesen lepusztult és a lösz közvetlenül a felszínre került.
A Tolnai-dombsághoz és Külső-Somogyhoz tartozó szőlőterületek uralkodó talajtípusai a barnaföldek (Ramann-féle barna erdőtalajok), az agyagbemosódásos barna erdőtalajok, de előfordulnak szőlőültetvények mészlepedékes csernozjomokon is.
A borvidék fajtái:
A borvidéket ökológiai adottságai fehérbor és vörösbor termelésére egyaránt alkalmassá teszik. A fajtaválaszték rendkívül gazdag. A tolnai gazdák az összes szőlőterület mintegy 60 %-án fehérborszőlő-fajtákat, 40 %-án pedig vörösborszőlő-fajtákat termesztenek. Az előbbiek közül a Chardonnay, az utóbbiak közt a Kékfrankos a legelterjedtebb. Rajtuk kívül említésre méltó, a körzetekben jelentősebb szerepet játszó fajták még a Zweigelt, a Merlot, a Cabernet sauvignon, a Kékoportó és a Kadarka, illetve a Zöld veltelini, az Olasz rizling, a Rizlingszilváni, a Királyleányka, a Rajnai rizling, az Irsai Olivér, a Pinot blanc, a Szürkebarát, a Zenit, a Tramini, a Cserszegi fűszeres, az Ottonel muskotály és a Sauvignon. Az újabb telepítésekben előtérbe kerültek az ún. világfajták, a Cabernet sauvignon, a Merlot, a Pinot noir és a Sauvignon.
Tradicionális picefaluk, nevezetességek:
Szelíd lankák, kedves kis patakok és tavak, dombok által övezett, bájos kisfalvak és városkák, vendéglők és pincék, sőt pincefalvak, gazdag népi hagyományok, ételkülönlegességek, és természetesen a bor: a fűszeres, bársonyos, barátságos, beszélgetős borok várják az idelátogató vendégeket.
Ezen a szépséges és változatos tájon alakult meg 1999-ben a Tolnai Borút Egyesület 27 borút állomással 15 településen. A csendre, pihenésre vágyók vidéke Tolna.
Ki nem hallott már a györkönyi pincefaluról, ahol háromszáznál is több présház áll a több utcában. Különleges látványt nyújt a hasonlókat nemigen ismerőknek. Szintén hasonló élmények érik a Duna parti Bölcskére érkezőt is a háromszáznyolcvan pince láttán. A dunaföldvári földbe vájt pincék a régmúltba való visszatekintésre késztetik az embert. Mindenképpen meg kell még említeni a paksi Sárgödör téri pincesort, a kölesdi, simontornyai szemet gyönyörködtető pincesorokat. Az egész borvidék egy nagy pincefalu ahol mindig megkínálják jóféle tolnai borral az oda érkezőt.
Kiemelkedő termelők:
Danubiana Bt. Bonyhád: A családi Binderer St. Ursula Csoporthoz tartozó tulajdonosok azzal a hitvallással indultak, hogy "az évszázados magyar borkultúrát új élettel kell megtölteni" s a cég azóta is hazánk jelentős bortermelője.
Az Eurobor Kft Bátaapatiban az Apponyiak egykori birtokán előállított kastélyborok a borvidék nevezetességei. A méreteiben is impozáns présház és pince, ahonnan a világ minden részére szállítanak ízletes boraikból, a látogatóknak szívesen nyújt tájékoztatót.
Sarok Róbert Győrköny: Jól csengő név a györkönyi kékfrankos, amely hamarosan a pince jellemző fajtája lesz. Egész évben szeretettel várják az érdeklődőket.
Horvát László Hőgyész: a Kapos folyó völgyére néző szőlőhegyen kitűnő feltételei vannak a minőségi borkészítésnek.
Kovács László Simontornya: nemcsak ízletes borokkal, jó ételekkel, de szállással is várja a vendéget a Gála Panzió.
Sebestyén József Bonyhád: Több évtizede készíti mások által is értékelt (több aranyérmet nyert borversenyeken) minőségi borait, amit vendégfogadásokon is értékesít.
Számosan vannak még pincék, borászok, akik a Tolnai Borút Egyesület tagjai. A Borvidék titkárságán érdeklődve többet is megtudhatnak tevékenységükről.
Budapest, 2006. július 27.
Szekretár Jánosné
Borvidéki titkár
Borászatok:
©DI-MAP
|
